Kayden

Egész este a papírokat néztem át a tárgyalásra igazából egészen jó a meggyőző erőm hála a halhatatlanságnak.. Ugyan olyan jó képű vagyok mint amikor halandó voltam, csak most erősebb lettem és a kisugárzásom szexy és ellenállhatatlan. Éppen azokat a papírokat vettem elő ami talán a mostani esetem volt, egy 18 éves lányt megerőszakoltak és a férfit kellett rács mögé vinni, na igen a bírónőre egészen jó hatással voltak a hamuszürke íriszeim  el is értem amit akartam szép kis hosszadalmas eset volt. Igazából csak úgy tettem mintha olvastam volna a mahagóni asztalom mögött ültem és inkább figyeltem Daisy döntéseit. tudtam, hogy el fog jönni egyszer. Miért nem lep meg? Nem is tudom, igazából amit ki vállt magából mindig elvarázsol.
Egy elegáns fekete nadrág volt rajtam és fehér inget viseltem. A nyakamnál a 3 mandzsetta gomb ki volt kapcsolva, hajam felzselézve és hátra dőltem, a székemben.
- Tudtam, hogy jönni fogsz fel voltam rá készülve. Valami Whiskeyt? - Mondtam a lánynak, majd felpillantottam rá és végig néztem rajta és az ajkaimat gonosz vigyorra húztam. - Mikor is találkoztunk utoljára?  - Kérdeztem tőle, mikor az üveghez nyúltam és elővettem két poharat majd jeget is tettem rá. Úgy az igazi. - Még mindig csinos vagy, és a kisugárzásod már hangoztattam, hogy elbűvölő. - Mondtam neki rekedt mély hangon majd toastra emeltem a poharamat és az italt le is húztam. Ritkán szoktam inni alkalom adtán.

Daisy

Még egyszer utoljára végighúztam a babarózsaszín szájfényt csábítóan duzzadó ajkaimon, sexisen összeborzoltam aranyszőke hajzuhatagom, majd elégedett mosollyal az arcomon beléptem a liftbe. Ha elképzeltem milyen arcot fog vágni az, akit most épp meglátogatni készülök, akaratlanul is jókedvű kacaj szakadt fel torkomból.  Kisimítottam a nem létező ráncokat aprócska, rózsaszín ruhámból, majd bájosan mosolyogva odalibegtem a recepcióshoz.

 - Megtudhatnám melyik Mr. Preston irodája? – csicseregtem könyökömmel rátámaszkodva a recepciós pultra. A negyvenes éveiben járó nő unottan felnézett papírjai közül, majd mikor rám pillantott enyhe megdöbbenés ült ki az arcára. Nem lepett meg különösebben a reakciója. A halandókat nagy átlagban meglepi a halandókat a földöntúli kisugárzásom. Ami ugyebár nem csak a vámpírság miatt van. Miután a nő mekegve elmagyarázta, hogy merre van a keresett személy irodája jókedvűen indultam el a dolgozószoba felé. Az ajtót nyitva találtam. Kayden pedig az íróasztal mögött ült, homlokát ráncolva bámulta a papírjait. Valószínűleg annyira belemerült a munkájába, hogy nem érezte meg a közelségemet.

Hátamat nekivetettem az ajtófélfának egyik kezemet csípőre vágtam, a másikat pedig a fejem fölött nekidöntöttem a falnak.

 - Helló nagyfiú. Hiányoztam? – csücsörítettem, majd csókot küldtem neki, mikor felnézett. – Ohh… szóval annyira nem? Nem okoztál csalódást. – húztam bájos mosolyra ajkaimat majd levetettem magam az egyik fekete bőrkanapéra. Lábaimat kecsesen keresztbe tettem és leplezetlen kíváncsisággal bámultam a még mindig kissé megrökönyödött férfire.

Bianca

Firka...Firka..Firka... - dög unalom ez az óra, mikor lesz már vége! - Kérdeztem hisztérikusan Bonnietól a legjobb barátnőmtől aki érdek feszítve hallgatta a matematika órát. Úristen egyenletek. Mindjárt ide, rókázok én nem szeretem a matematikát..
Igen ez a tipikus Bianca McCamey hozzá állás ezért is állok, bukásra ebből a tantárgyból már pedig, ha nem igyekszem azért a rühes kettesért biztos, megbukok és apa nem fog sehova sem elengedni és anyu megfogja vonni a zsebpénzemet..
Unottan firkálgattam a füzetembe, nem figyelvén a tanárt.. sosem gondoltam volna, hogy megérem a 4. évet még ha át is bukdácsoltam ezt a tantárgyat. Csöngessenek ki, mert megőrülök. Már hisztiztem egy ideje, belülről szenvedni szoktam ezen az órán nem lehet mit tenni. Még 5 perc van hátra az is egy óra, így lefeküdtem a padra és úgy írtam a feladatot. Majd leírom Bonnieról a cuccokat mindig ezt szoktam csinálni.
Rajta kívül nem igazán szoktak észre venni nem vagyok az a társaság fajta. Jó oké, mondja mindenki anti szoc vagyok, pedig nem. Amikor kicsöngettek az imám végét jelentette örömmel vettem magamra a fél oldalas táskámat, ami halál fejes motívumokkal volt díszitve hát na. Mióta elköltöztem Írországból szinte felszabadult voltam. Nem kellett le élnem az életemet a hülye nevelő anyámmal, akit ki nem állhattam és így is, apámmal lehetek aminek jobban örülök. Csak az a rossz benne, hogy iszonyat szigorú. Hogy miért? Azért, mert szabályok szerint él amivel nincsen gond.. de 10-re mindneképpen otthon kell lennem még 18 évesen is, ami kész röhej..  Minden esetre, nem izgattam magam rábólintok mindig jól van, de úgy is otthon dekkolok tehát ezt a szabályt akár el is törölheti. Miért nem teszi meg? Azért, nem teszi meg a törlést, mert én meggondolhatom magam és a szabályok azért vannak, mert be kell tartani.
Haladtam a folyosón a többiek után, vissza jöttem a való világba és hát igazából, ha azt nézzük sosem vesznek észre.. a barátnőm mellett kullogok aki szintén csendben van csak akkor szólal meg ha szükséges. Ugye milyen izgalmas? Így hát zenét hallgatok és a megfelelő könyv a kezemben fülhallgató a fülemben. Az öltözetemből  kinézve gondolom mindenki kitalálta mit hallgatok. Bár meghallgatom az enyhe nyugtató számokat is. A biológia terem felé haladok igazából ez a kedvenc órám és nem tudok mit tenni ez ellen hiszen, imádom a szerves kémiát is. Patológián dolgozok, diák munka keretében hulla boncolást gyakorlom ezzel tekintve imádom csinálni hiszen az szeretnék lenni vagy orvos, majd elválik melyiket tudom fizetni mert a tandíj bizony magas... és el kell tartsam magam.
- Héé, a szemetes arrébb van te retkes háj fejű.. - Kiabáltam a srácra aki az epres shakejét éppen rám öntötte. Na igen. Mondtam én, hogy nem vesznek észre vagy ha igen kukának. Beléptem a női mosdóba, ahol át vettem a pólómat igazából már fel is készültem rá, az arcomat megmostam és kisminkeltem magam. Hosszú szőke hajam csak úgy omlott a vállamra, eper illatú volt, de nem a shaketől hanem mert a kedvenc samponom. Ahogy megigazítottam a ruhámat is, a tükörben még elnéztem magam és igazából amikor megvoltam elégedve magammal kiléptem az ajtón könyvek természetesen a kezemben és nem vettem észre, hogy neki mentem valakinek, reflex szerűen estek ki a cuccok a kezemből egyenesen a földre...