Firka...Firka..Firka... - dög unalom ez az óra, mikor lesz már vége! - Kérdeztem hisztérikusan Bonnietól a legjobb barátnőmtől aki érdek feszítve hallgatta a matematika órát. Úristen egyenletek. Mindjárt ide, rókázok én nem szeretem a matematikát..
Igen ez a tipikus Bianca McCamey hozzá állás ezért is állok, bukásra ebből a tantárgyból már pedig, ha nem igyekszem azért a rühes kettesért biztos, megbukok és apa nem fog sehova sem elengedni és anyu megfogja vonni a zsebpénzemet..
Unottan firkálgattam a füzetembe, nem figyelvén a tanárt.. sosem gondoltam volna, hogy megérem a 4. évet még ha át is bukdácsoltam ezt a tantárgyat. Csöngessenek ki, mert megőrülök. Már hisztiztem egy ideje, belülről szenvedni szoktam ezen az órán nem lehet mit tenni. Még 5 perc van hátra az is egy óra, így lefeküdtem a padra és úgy írtam a feladatot. Majd leírom Bonnieról a cuccokat mindig ezt szoktam csinálni.
Rajta kívül nem igazán szoktak észre venni nem vagyok az a társaság fajta. Jó oké, mondja mindenki anti szoc vagyok, pedig nem. Amikor kicsöngettek az imám végét jelentette örömmel vettem magamra a fél oldalas táskámat, ami halál fejes motívumokkal volt díszitve hát na. Mióta elköltöztem Írországból szinte felszabadult voltam. Nem kellett le élnem az életemet a hülye nevelő anyámmal, akit ki nem állhattam és így is, apámmal lehetek aminek jobban örülök. Csak az a rossz benne, hogy iszonyat szigorú. Hogy miért? Azért, mert szabályok szerint él amivel nincsen gond.. de 10-re mindneképpen otthon kell lennem még 18 évesen is, ami kész röhej.. Minden esetre, nem izgattam magam rábólintok mindig jól van, de úgy is otthon dekkolok tehát ezt a szabályt akár el is törölheti. Miért nem teszi meg? Azért, nem teszi meg a törlést, mert én meggondolhatom magam és a szabályok azért vannak, mert be kell tartani.
Haladtam a folyosón a többiek után, vissza jöttem a való világba és hát igazából, ha azt nézzük sosem vesznek észre.. a barátnőm mellett kullogok aki szintén csendben van csak akkor szólal meg ha szükséges. Ugye milyen izgalmas? Így hát zenét hallgatok és a megfelelő könyv a kezemben fülhallgató a fülemben. Az öltözetemből kinézve gondolom mindenki kitalálta mit hallgatok. Bár meghallgatom az enyhe nyugtató számokat is. A biológia terem felé haladok igazából ez a kedvenc órám és nem tudok mit tenni ez ellen hiszen, imádom a szerves kémiát is. Patológián dolgozok, diák munka keretében hulla boncolást gyakorlom ezzel tekintve imádom csinálni hiszen az szeretnék lenni vagy orvos, majd elválik melyiket tudom fizetni mert a tandíj bizony magas... és el kell tartsam magam.
- Héé, a szemetes arrébb van te retkes háj fejű.. - Kiabáltam a srácra aki az epres shakejét éppen rám öntötte. Na igen. Mondtam én, hogy nem vesznek észre vagy ha igen kukának. Beléptem a női mosdóba, ahol át vettem a pólómat igazából már fel is készültem rá, az arcomat megmostam és kisminkeltem magam. Hosszú szőke hajam csak úgy omlott a vállamra, eper illatú volt, de nem a shaketől hanem mert a kedvenc samponom. Ahogy megigazítottam a ruhámat is, a tükörben még elnéztem magam és igazából amikor megvoltam elégedve magammal kiléptem az ajtón könyvek természetesen a kezemben és nem vettem észre, hogy neki mentem valakinek, reflex szerűen estek ki a cuccok a kezemből egyenesen a földre...
Igen ez a tipikus Bianca McCamey hozzá állás ezért is állok, bukásra ebből a tantárgyból már pedig, ha nem igyekszem azért a rühes kettesért biztos, megbukok és apa nem fog sehova sem elengedni és anyu megfogja vonni a zsebpénzemet..
Unottan firkálgattam a füzetembe, nem figyelvén a tanárt.. sosem gondoltam volna, hogy megérem a 4. évet még ha át is bukdácsoltam ezt a tantárgyat. Csöngessenek ki, mert megőrülök. Már hisztiztem egy ideje, belülről szenvedni szoktam ezen az órán nem lehet mit tenni. Még 5 perc van hátra az is egy óra, így lefeküdtem a padra és úgy írtam a feladatot. Majd leírom Bonnieról a cuccokat mindig ezt szoktam csinálni.
Rajta kívül nem igazán szoktak észre venni nem vagyok az a társaság fajta. Jó oké, mondja mindenki anti szoc vagyok, pedig nem. Amikor kicsöngettek az imám végét jelentette örömmel vettem magamra a fél oldalas táskámat, ami halál fejes motívumokkal volt díszitve hát na. Mióta elköltöztem Írországból szinte felszabadult voltam. Nem kellett le élnem az életemet a hülye nevelő anyámmal, akit ki nem állhattam és így is, apámmal lehetek aminek jobban örülök. Csak az a rossz benne, hogy iszonyat szigorú. Hogy miért? Azért, mert szabályok szerint él amivel nincsen gond.. de 10-re mindneképpen otthon kell lennem még 18 évesen is, ami kész röhej.. Minden esetre, nem izgattam magam rábólintok mindig jól van, de úgy is otthon dekkolok tehát ezt a szabályt akár el is törölheti. Miért nem teszi meg? Azért, nem teszi meg a törlést, mert én meggondolhatom magam és a szabályok azért vannak, mert be kell tartani.
Haladtam a folyosón a többiek után, vissza jöttem a való világba és hát igazából, ha azt nézzük sosem vesznek észre.. a barátnőm mellett kullogok aki szintén csendben van csak akkor szólal meg ha szükséges. Ugye milyen izgalmas? Így hát zenét hallgatok és a megfelelő könyv a kezemben fülhallgató a fülemben. Az öltözetemből kinézve gondolom mindenki kitalálta mit hallgatok. Bár meghallgatom az enyhe nyugtató számokat is. A biológia terem felé haladok igazából ez a kedvenc órám és nem tudok mit tenni ez ellen hiszen, imádom a szerves kémiát is. Patológián dolgozok, diák munka keretében hulla boncolást gyakorlom ezzel tekintve imádom csinálni hiszen az szeretnék lenni vagy orvos, majd elválik melyiket tudom fizetni mert a tandíj bizony magas... és el kell tartsam magam.
- Héé, a szemetes arrébb van te retkes háj fejű.. - Kiabáltam a srácra aki az epres shakejét éppen rám öntötte. Na igen. Mondtam én, hogy nem vesznek észre vagy ha igen kukának. Beléptem a női mosdóba, ahol át vettem a pólómat igazából már fel is készültem rá, az arcomat megmostam és kisminkeltem magam. Hosszú szőke hajam csak úgy omlott a vállamra, eper illatú volt, de nem a shaketől hanem mert a kedvenc samponom. Ahogy megigazítottam a ruhámat is, a tükörben még elnéztem magam és igazából amikor megvoltam elégedve magammal kiléptem az ajtón könyvek természetesen a kezemben és nem vettem észre, hogy neki mentem valakinek, reflex szerűen estek ki a cuccok a kezemből egyenesen a földre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése