Még egyszer utoljára végighúztam a babarózsaszín szájfényt csábítóan duzzadó ajkaimon, sexisen összeborzoltam aranyszőke hajzuhatagom, majd elégedett mosollyal az arcomon beléptem a liftbe. Ha elképzeltem milyen arcot fog vágni az, akit most épp meglátogatni készülök, akaratlanul is jókedvű kacaj szakadt fel torkomból. Kisimítottam a nem létező ráncokat aprócska, rózsaszín ruhámból, majd bájosan mosolyogva odalibegtem a recepcióshoz.
- Megtudhatnám melyik Mr. Preston irodája? – csicseregtem könyökömmel rátámaszkodva a recepciós pultra. A negyvenes éveiben járó nő unottan felnézett papírjai közül, majd mikor rám pillantott enyhe megdöbbenés ült ki az arcára. Nem lepett meg különösebben a reakciója. A halandókat nagy átlagban meglepi a halandókat a földöntúli kisugárzásom. Ami ugyebár nem csak a vámpírság miatt van. Miután a nő mekegve elmagyarázta, hogy merre van a keresett személy irodája jókedvűen indultam el a dolgozószoba felé. Az ajtót nyitva találtam. Kayden pedig az íróasztal mögött ült, homlokát ráncolva bámulta a papírjait. Valószínűleg annyira belemerült a munkájába, hogy nem érezte meg a közelségemet.
Hátamat nekivetettem az ajtófélfának egyik kezemet csípőre vágtam, a másikat pedig a fejem fölött nekidöntöttem a falnak.
- Helló nagyfiú. Hiányoztam? – csücsörítettem, majd csókot küldtem neki, mikor felnézett. – Ohh… szóval annyira nem? Nem okoztál csalódást. – húztam bájos mosolyra ajkaimat majd levetettem magam az egyik fekete bőrkanapéra. Lábaimat kecsesen keresztbe tettem és leplezetlen kíváncsisággal bámultam a még mindig kissé megrökönyödött férfire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése